FőoldalKönyvviharparduc
Viharpárduc
10%

Viharpárduc

Nyelv: magyar

Szerző: Rita Horseyes

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás ideje: 2013.

ISBN: 9789630881197

Súly: Súly nincs megadva  

Kivitelezés: puhatáblás, ragasztott

Oldalszám: 524

Várható szállítás: 2 nap (2016.07.03)

Státusz: Rendelhető

Bolti ár: 4.410 Ft     Engedmény: 10%   Ár: 3.969 Ft

Kedvencekhez
rendelheto
Evelyn Storm élete sínen van: szép ház, új autó, biztos állás egy menő utazási irodánál, szerető rokonok... Ám egy különös fekete karkötő miatt mindez messze tűnik, s ő egy távoli, idegen világon találja magát, ahol nincsenek számítógépek, autók, csipkebugyik és angol wc, ellenben csacsokok, kentik, archonolok, árnylakók, varázslók és sok más furcsa élőlény igen. Némelyik meg akarja ölni.

Miközben ő segítőivel próbál gyorsabb lenni az életére és karkötőjére pályázó bérgyilkosnál, egyre több aggasztó hír kap szárnyra egy rég halottnak hitt sárkányról, aki sereget gyűjt a bolygó békés népeinek leigázáshoz.

S mintha a lánynak nem volna elég, hogy a mágikus karkötőt nem tudja lehúzni kezéről, ráadásként egy jóslatot is a nyakába sóznak: benne látják a várva-várt idegen hőst, aki segíthet legyőzni a gonosz sárkányt és eldöntetni a háború kimenetelét.

Ám a homályosan fogalmazott jövendöléseket nehéz pontosan értelmezni, ráadásul ennek a jóslatnak hiányzik az utolsó két sora. Evelynnek a meglévő rész is éppen elég ahhoz, hogy ne akarjon részt venni ebben az őrületben. De vajon elég-e ahhoz is, hogy túlélje és hazajusson?

Magna varázslatokkal átszőtt, bizarr meglepetésekkel és gyors változásokkal teli világán csak egy dolog állandó: a veszély. S a legnagyobb veszedelmet talán nem is a sárkány és háborúja jelenti...


Részlet a könyvből:

A vénember korához képest fürgén és könnyedén mozgott. Macskafejes botjára támaszkodva megtette az utolsó lépéseket is, elégedetten fújta ki magát a keskeny barlangnyílás előtt. Sokkal rosszabbra számított. Bár nem volt könnyű felmászni a sziklán, de szerencsére sehol nem kellett kötelet vagy mágiát használnia.
– Na lássuk, tartogattak-e valami meglepetést számunkra, Rilon! – mondta a vállán ülő bordó tollú madárnak, amire az halk trillával felelt.
Közelebb lépett a barlang bejáratához, hogy alaposabban szemügyre vehesse. Nem kellett sokáig keresgélnie, hozzáértő tekintete máris megakadt egy apró véseten.
– Nocsak, nocsak. Hát még azzal sem fáradtak, hogy rendesen elrejtsék? Gyanús ez nekem, Rilon. Túl nyilvánvaló. Túl átlátszó.
Rilon hallgatott, mivel sokkal inkább aggasztotta a távolban köröző ragadozómadár, mintsem holmi mágikus rúnák. A varázsló hátravetette kámzsáját, s megigazította tar feje búbján lengedező három szál haját. Kezével végigsimította a szikla érdes felületét, további jelek után kutatva.
– Aha! Itt van még egy. A kis cselesek! Ez jellemző a álommágusokra. Egy csalétek, egy valódi csapda. Ejnye, ejnye.
Az öregember előszedegette magával hozott varázskellékeit, majd komótosan nekilátott a szükséges előkészületeknek. Tollas kedvencét egy szikladarabra ültette, azután egy ragacsos zöld kulimásszal teli tégelybe mártotta mutatóujját, s a rúnák kacskaringós vonalait követve hosszú körmével, újrarajzolta az ábrákat. Hosszan, aprólékosan dolgozott, nem kapkodott. Amikor elkészült, bezárta a tégelyt és felegyenesedett. Miközben kezét köpenye sarkába törölte, magában megfogadta (immár sokadszor), hogy legközelebb nem felejt el rongyot hozni erre a célra.
– Most pedig maradj csöndben Rilon, mert a varázsszavak helyes sorrendje és kiejtése nagyon fontos! – szólt a bóbitáját meregető szárnyashoz.
A madár igyekezett a kőhöz lapulni és elhitetni a világgal, hogy ő valójában a domborzathoz tartozó, említésre sem méltó kis darab. Csillogó bordó tollaival azonban nem sikerült túl meggyőzőre az alakítása, és ezzel ő is tisztában volt. A ragadozómadár egyre közelebb és közelebb rótta köreit a magasban. Amikor a vénember felemelte karjait és nagy levegőt vett a kántáláshoz, Rilon nem bírta tovább a feszültséget, elrugaszkodott helyéről. Ijedtében egyenesen gazdája arcába repült, aki a váratlanul felé zúduló test elől ösztönösen hátrébb lépett. Balszerencséjére azonban megbotlott egy kiálló kőben és hanyatt esett a szakállába görcsösen kapaszkodó madárral együtt.
Így a következő percben háton fekve nézhette végig, amint a ragadozó lecsap egy rágcsálóra a sziklák között, majd zsákmányával együtt magasba emelkedik, s eltűnik szem elől. A varázsló neheztelően nézett a mellkasán mocorgó rubinmadárra, amely időközben teljesen belegabalyodott a szakállába, s most csak nagy erőfeszítések árán sikerült kiszabadulnia az összegubancolódott tincsek közül. Az öreg felült, hogy korholó szózatot intézzen hozzá, de torkára forrtak a szavak. A fejével egy magasságban – minden más szögből észrevehetetlenül – egy harmadik rúnát fedezett fel. A növények szinte teljesen eltakarták, csak halványlila derengése miatt szúrta ki. Ahogy elhajtotta előle a gazt, láthatóvá vált a bonyolult ábra minden részlete. A tekergőző, egymást át- meg átszövő vonalak és különféle jelek emberfejnyi helyet foglaltak el a sziklán.
– Hűha! Ez nem volt benne a könyvben! Azt hiszem, ennek a hatástalanításához nem lesz jó a szokásos módszer... Sajnos, kis barátunknak odabent még várnia kell egy keveset, Rilon.
Előszedett egy gyűrött papirost számtalan zsebei egyikéből, majd – miután hiába kotorászott valamiféle íróalkalmatosság után – kihúzott egy szép hosszú farktollat a felháborodottan tiltakozó madár hátsójából.
– Sajnálom Rilon! A tudomány néha áldozatokat követel.
Néhány szóval és könnyed ujjmozdulattal megbűvölte a tollat, hogy az tinta nélkül is fogjon, és gondosan lerajzolta a rúnát. Amikor végzett, feltápászkodott a földről, dünnyögve összeszedte cókmókját, s vállán a sértődötten hallgató madárral, elindult lefelé.

Olvasói vélemények

ovasoi velemeny

Ezt a terméket még senki sem értékelte

Az Ön kosara üres.